Tintafolt és Ciginyom

 Üdvözlök minden kedves könyvkalandort, filmfanatikust és művészpalántát!

Nem titok, hogy már ezer éve próbálok valamilyen úton-módon mélyebben elmerülni a művészetek világában, hiszen gyerekkoromtól kezdve lelkes olvasókukac vagyok, néhány hónapja pedig frissen végzett bölcsész is, s mivel írói pályára szeretnék lépni egyszer (azt mondják, merjünk nagyot álmodni, nemde?), úgy illik, hogy végre bele is vessem magam a reflexiók, a recenziók, az ajánlók, a kritikák és a megrögzött rajongás dzsungelébe. Így született meg a Tintafolt és Ciginyom című blog gondolata - előbbi címszó az irodalomra, utóbbi pedig a filmművészetre utalva -, ahol rengeteg olyan bejegyzést készülök megosztani, amihez szükséges előhúznom a művészi vénámat, a belső látásvilágomat, bele kell vesznem a lelkem legmélyebb kútjába, hogy onnan felhozzam azt a vízzel telített vödröt, amely kicsit elvontabban, kicsit magasztosabban, kicsit szélsőségesebben tekint a világ felé, nem csupán átlagos gondolatok formájában. Persze nem kell megijedni, nem az érthetetlenségre és a bölcsészvilág legkacifántosabban megalkotott szövegvilágára törekszem - bár tény, hogy a szóhasználatot megpróbálom kissé elegánsabban a nagyérdemű elé tálalni -, hanem pusztán az egyéni gondolataimat szeretném kifejezni egy-egy művel kapcsolatosan és ezáltal fejlődni, illetve ha lehetséges és módomban áll, másokat is fejlődésre késztetni. Előre is köszönöm szépen annak, aki velem tart erre az utazásra és nagyon bizakodó vagyok, hogy akad majd jövője az én kesze-kusza, kacifántos gondolataimnak!

Au revoir!
(ennek senki se dőljön be, valójában nem tudok franciául)

Céline, Mielőtt felkel a Nap (1995)