Harcosok Klubja - filmelemzés

 Harcosok Klubja

Avagy inszomniáról és kapitalizmusról.

Tyler Durden, Harcosok Klubja (1999)

Tisztán emlékszem rá, hogy ez a bejegyzés azért született meg annakidején, mert valakinél azt olvastam, hogy abszolút nem értette, miért dob mindenki hátast ettől az alkotástól és hogy miért számít olyan kultikusnak. Nem tetszett neki, nekem pedig ennyi elég is volt ahhoz, hogy virtuális tollat és papírt ragadjak, mert arra gondoltam, amatőr "kritikusunk" vagy nem volt elég érett a film üzenetének megértéséhez vagy pedig egyáltalán nem is volt jártas annak tematikabeli fontosságában. Ugyan nyersnek hangozhattam az imént, de ennek ellenére tisztelem mások véleményét - ízlések és pofonok, ahogy mondani szokás - és hát akármekkora alkotás is a Harcosok Klubja, nem szeretheti mindenki. Sőt! Ez nem a limonádék és vígjátékok szerelmeseinek filmje lesz, ahogyan azoké sem, akik egyszerűen csak szórakozni és élvezni akarják azt, minden egyéb mellékes fejtörés nélkül. Igen, nekem is vannak hasonló, guilty pleasure kedvenceim - téged nézlek, Másnaposok és Fák jú, Tanár úr! -, szóval megértem, tényleg. Ennek ellenére megírtam az elemzésem, nem is igazán azért, hogy másokra erőltessem a nézeteimet vagy a véleményemet, hanem mert úgy éreztem, van pár olyan pont ebben a filmben amire mindenképp érdemes felnyitni mások szemét is. Meg persze rettenetesen elfogult is vagyok, hiszen négyszer láttam az egyébként egyszernézősnek kikiáltott, David Fincher rendezte filmet. Úgy látszik rólam lepereg a közvélemény hatása. Ha a barátaim száz forintot kapnának valahányszor kiejtem a számon a Harcosok Klubját, azt hiszem már régen Tenerifén buliznának mindannyian. Hogy miért szeretem ennyire ezt a filmet az számomra is rejtély, talán a mélyen megbúvó kapitalizmusellenes énem élvezi valójában az egészet - meg hát köszönöm, Hatari -, de hogy negyedik nézés után sem voltam képes megunni, az is biztos, sőt, még a könyvet is elolvastam, ami Chuck Palahniuk tollából született és egyébként egyenértékű módon zseniális a filmmel. Egyszer talán hozok is egy összehasonlítást a kettőről, megvizsgálva, a két médium ábrázolásábeli hasonlóságait és eltéréseit, hogy hogyan adaptálja egyik a másikat, de egyelőre csak az elemzést hagyom itt, hadd ülepedjen előbb ez le mindenkiben. Szóval annak, aki még nem látta a Harcosok Klubját: FIGYELEM, SPOILERVESZÉLY! Annak pedig, akinek nem tetszett: valószínű, hogy ez nem a te bejegyzésed lesz, bár igyekszem elkerülni azt, hogy beleszőjjem mélységes rajongásom szálait. De tényleg. Ám mielőtt nekikezdenék a boncolásnak, gondolom jó lenne tisztázni az alcímben említett két fogalmat:

1. Inszomnia: "Aki inszomniás az sosem alszik el rendesen és sosincs igazán ébren." 

(idézet a Harcosok Klubjából)

"Az inszomnia elalvási nehézség, és ha felkelsz nem tudsz visszaaludni. És ez éjszakákon keresztül. Van az akut inszomnia ami pár hétig tart, amit leggyakrabban fizikai dolgok okoznak mondjuk egy új ágy amiben nem találod a helyed. A krónikus, hosszú ideig tartó inszomniát a stressz okozza. Rosszabbítja ezt az egészet a depresszió, Alzheimer, minden betegség amiben nagy szerepe van a szorongásnak. Egy fontos jellemzője az, hogy az alvás nem pihentető. Még ha sokat is alszol." 

(idézve egy kedves, orvostanhallgató barátnőmtől, akinek innen is köszönöm még egyszer a hiteles leírást)

Narrátor, Harcosok Klubja (1999)

2. Kapitalizmus: "Mi, fogyasztók vagyunk az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bűnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, a televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon." 

(idézet a Harcosok Klubjából)

Kapitalizmus = tőkésrendszer, azaz igazából minden olyan, ami a piacgazdasággal és a pénzzel kapcsolatos. A kizsákmányolás, a termelés, a halmozás, a reklámok, a márkacikkek... ezeket mind-mind egyetlen szóval, a kapitalizmussal is leírhatjuk. "Minél többet, minél hamarabb és minél gyorsabban" - ez a filozófia áll többek között az ideológia mögött. Aki tanulta Jókai Mór Arany emberét, biztosan találkozott már ezzel a kifejezéssel. Ezt csak azért mondom, mert jómagam akkor hallottam életemben először, amikor erről a regényről beszéltünk: "Timár Mihály kivonul a kapitalizmusból, a pénzvilágból". De az egyetemen egy egész tantárgyunk is volt ami a kapitalizmust helyezte a középpontba és ami személyes kedvencem is volt, szóval mondhatni egészen jártas vagyok már ebben a témában, ha akarom, ha nem. Mindannyian részesei vagyunk a kapitalizmusnak. Mi vagyunk a fogyasztói társadalom, s olyan termékek, árucikkek megvásárlását próbálja ránk sózni a média és a társadalmi nyomás, amikre nincs feltétlenül szükségünk. Ilyen amikor például influenszereket - magyarra fordítva befolyásolókat (innen is látszik, hogy nem véletlenül ez a nevük) - látunk termékmegjelenítéses Instagram-posztokat kipakolni, lényegében az arcunkba nyomva különböző reklámokat. Nekik megéri, hiszen ezek szponzorált tartalmak, így egyszerre ők is és termékek jogtulajdonosai is haszont élvezhetnek belőlük. Itt az eladás és az eladhatóság a vezényszó. A kapitalizmust mindenre rá lehet húzni, bármihez hozzá lehet csatolni, hiszen ennyire szerves részét képezi a mindennapoknak.

Tyler Durden, Harcosok Klubja (1999)

FIGYELEM! A MOST KÖVETKEZŐ RÉSZ SPOILEREKET TARTALMAZ!

AMENNYIBEN MÉG NEM LÁTTAD A FILMET ÉS NEM SZERETNÉD, HOGY ELRONTSÁK NEKED AZ ÉLMÉNYT, MOST FORDULJ VISSZA ÉS NE GÖRGESS TOVÁBB! 

KÖSZÖNÖM SZÉPEN A MEGÉRTÉST!

H A R C O S O K   K L U B J A
- SAJÁT ÉRTELMEZÉS -

Tyler Durden, Harcosok Klubja (1999)

Szegjük is meg csuklóból a Harcosok Klubjának első és második legfontosabb szabályát is: azt, hogy nem beszélünk a Harcosok Klubjáról. (Sajnálom, Tyler, de muszáj lesz beszélni róla, különben értelmetlen lenne megírni ezt a bejegyzést.) Nem tudom ki mennyire figyelt oda a film nézése közben, de emlékszik rá valaki, hogy mi volt a főszereplő neve? Semmi tipp? Na igen, én sem emlékeztem. Ez azért van, mert a neve valójában soha ki sem derül. Kapunk mindenféle alternatív vátozatot: Tyler, Cornelius, Robert... de egyikük sem az, aki a történetet meséli, akivel az események megesnek, maga az IMDB is Narrátorként hivatkozik az Edward Norton által megformált karakterre, így úgy döntöttem, én is ugyanígy fogom hívni őt, az egyszerűbb megértés végett. A film tehát eleve olyasmivel indít, ami elég sok mindent elmond: a névtelenség maga a deperszonalizáció (elszemélytelenedés) egyik formája, amelyről egyből egy jogos kérdés fogalmazódhat meg bennünk: ki is ez az ember valójában? A válasz egyszerű: ő maga sem tudja. A Narrátorunk talán a kezdetekben még "önmaga", egy fogyasztója a kapitalista társadalomnak aki Ikea-bútorokat vásáról, minden nap bejár az unalmas és utálatos munkahelyére, elvégzi a rá kiszabott feladatköröket, de inszomniájának hála egyre inkább kezdi elveszíteni egykori identitását, s szivárogva, de biztosan utat enged az őbenne mélyen megbúvó, fogalmazzunk úgy, hogy anarchistább énjének: 

"A vágyaid testet öntöttek... bennem!"

A fenti sort a Narrátor másik "személyisége", a Tyler Durden névre keresztelt fickó mondja valahol a film végefelé, s ez is azt bizonyítja, hogy ahogyan fentebb is meg volt fogalmazva: az inszomnia által okozott stressz és szorongás milyen káros hatással lehet az agyra. A folytonos fáradtság, ez a nem-alvás állapot egy olyan személyt kreál a Narrátor fejében, akit teljesen valósnak hisz és akire ráhúzhatja minden tettét. Magyarán: Tyler Durden a Narrátor egy sokkal szabadabb és vakmerőbb változata, aki nélkül nem sikerült volna kialakítani azt az elzüllött káoszt, ami kibontakozik később a filmben. Na de ne szaladjunk ennyire előre! 

A film keretes szerkezettel indít, azaz ott kezdődik, ahol zárul, ugyanannak az épületnek az egyik emeletén. Az első jelenet tehát akkor nyer majd értelmet, amikor már a film utolsó perceit követjük feszült figyelemmel. A keretes szerkezetű kezdést aztán rögtön a Narrátor kapitalista életmódjáról szóló monológja követi, kiegészítve az őt már hetek óta gyötrő, kínzó inszomniájával. A Narrátor, saját bevallása szerint, nagyon szenved, mire orvosa tanácsára ellátogat a Hererákosok Támogató Csoportjába, hogy "meglássa, milyen az az igazi szenvedés". Ez a csoport kapóra jön neki, ugyanis itt azzal vezeti le az álmatlanság miatt felgyülemlett stresszt, hogy sírni kezd, így újra képes lesz rendesen aludni. Legalábbis addig, ameddig Marla Singer meg nem érkezik.

Marla Singer, Harcosok Klubja (1999)

A különc nő megjelenésével lőttek a férfi tervének, hiszen Marla tulajdonképpen egy katalizátor lesz, aki ugyanazt a stratégiát követi, amit ő is: nem beteg, semmi baja sincs, egyszerűen csak "potyautasként" látogat el mindenféle terápiás csoportba. A Narrátor - aki saját bevallása szerint akkorra már csoportfüggővé vált - ezt nagyon rossz szemmel nézi, s újra visszatér hozzá krónikus inszomniája, mivel nem lesz többé már képes a sírásra. Egyébként sokat agyaltam azon, hogy Marla miért is volt ekkora hatással a főszereplőre, aztán rájöttem (lehet hülyeség, megkaptam már azt, hogy szokásom allegorizálni), hogy a Narrátor is megfogalmazza azt, hogy Marla olyan, mintha a saját hazugságára világítana rá. Értitek már? Mondom, lehet, hogy túlfilozofálom ezt, de Marla kicsit olyan, mint Tyler, azzal a különbséggel, hogy ő valóságos: a narrátor egy reflexiója (tükröződése, tükörképe), valaki, aki szembesíti őt saját magával. Ezt az alábbi idézettel tudnám a leginkább alátámasztani, amit éppen Tyler (vagyis maga a Narrátor) mondott róla:

"Marla legalább keresi a mélypontot."

Nekem ennél a résznél instant kattant valami: Marla valóban folyamatosan a mélypontot keresi és nem is küzd ellene igazán: önpusztító, dekadens típus, az öngyilkosságot is megkísérli, csak él bele a világba nyomorultul, mindenféle egyéb megerőltetés nélkül. 

Marla Singer, Harcosok Klubja (1999)

És éppen ez az, amire a Narrátornak is szüksége lenne: megtalálni a saját mélypontját és átadni a teljes irányítást Tylernek, hiszen lényegében a film majdnem teljes egészében is ez történik. A Narrátor személyisége igazából megkettőződik (talán úgy értitek meg a legjobban ha a Kosztolányi-Esti Kornél alter ego dologra gondoltok, bár itt kicsit másabb a helyzet szerintem), s Tyler lassan, ám fokozatosan átveszi az uralmat a főszereplő felett, ergo a Narrátor mélyen megbúvó lénye fogja irányítani a mostani személyiségét, úgy, hogy az neki fel sem tűnik. Tyler Durden célja tehát az, amit Marla Singer már alapból elért: lehúzni a Narrátort a mélypontra és átalakítani őt a "valódi énjévé." Mondanám így poénosan, hogy átviszi őt a Sötét Oldalra, de itt fel is vetődik egy etikai kérdés: az, amit Tyler tenni akar (tönkretenni a gazdaságot, megdönteni a kapitalizmust) valóban rossz lenne vagy inkább valami jó? Ezt mindenkire rábízom, hogy eldöntse magának, hiszen vannak mindkéttő mellé ugyanolyan arányban, ugyanannyira szilárd érvek és ellenérvek.

"Néha Tyler beszélt helyettem."

Véleményem szerint ezzel a mondattal kezdődött az egész: itt indul Tyler Durden önkényuralma és veszik el egyre inkább a Narrátor. Már korábban is láthatunk utalásokat arra, hogy Tyler és a Narrátor valójában ugyanaz a személy. Ez csak egy pindurnyi megfigyelés, de például amikor először sétálnak haza a "közös" lakásukba, akkor a Narrátor a járdán, Tyler viszont a járda mellett, a csatornaféleségben, a vízben sétál, ami számomra - de mondom, lehet megint csak allegorizálok - ismét csak egy önreflexió, hiszen a vízben is tükröződni szokott az arcunk, ha belenézünk. Ugyanakkor Tyler megint a vízben van abban a jelenetben, ahol A Narrátorral a múltjukról beszélnek és nem egyszer hümmögi el a főszereplő, hogy "ismerős a helyzet" mindarra, amit Tyler magáról mesél. Így többszörös megnézésre már magától értetődő ez az egész utalásrendszer és Fincher nagyon okosan kidolgozta ezt, mert első nézésnél észre sem veszed ezeket a furcsaságokat, másodjára viszont már vigyorogsz az orrod alatt az egyértelmű felismeréstől. (Egy kis zárójel, de ha valaki kedvet kap a film újranézésére: próbáljatok meg az első 10-15 percben éberen figyelni és minél kevesebbet pislogni. Érdekes dolgot fogtok észrevenni, nekem csak harmadik nézésnél tűnt fel a zseniális húzás.) 

Tyler hatásánának nagysága számomra annál a jelenetnél éleződött ki igazán, ahol a Narrátor a munkahelyén dohányzik. A férfi még a filmnek valahol az elején elmondja, hogy nem dohányzik, visszautasítja amikor Tyler cigarettával kínálja, a munkahelyén viszont egyszer csak rágyújt egy szálra, ami már megint nem őrá vall, hanem Tylerre, aki állandóan fújja a füstöt, szinte minden második jelenetben, amiben szerepel:

Narrátor, Harcosok Klubja (1999)

Ez a jelenet tehát az, ahol már szinte tejesen összemosódik a határ a két személyiség között: a Narrátor egyszerre önmaga, de mégsem az, s ez a paradoxon még elég sokáig végigkíséri őt a történetben. Szerintem itt lép fel nála igazán a dekoncentráltság, amikor már nem fókuszál olyan kimérten arra, hogy megpróbáljon önmaga lenni, hanem átadja a stafétát Tylernek, hogy vezesse őt a továbbiakban. Ennek ellenére néha még öntudatánál marad, így például az is feltűnik neki, amit jóbarátja, Bob mond, amikor összetalálkoznak az utcán és kiderül, hogy mindketten tagjai a Harcosok Klubjának: hogy a klubot Tyler Durden alapította. A Narrátor azért néz itt furcsán Bobra, mert a Harcosok Klubját nem csak Tyler találta ki, hanem ő maga is, így természetesen ugyanolyan jogot érez felette.

"Állítólag elmegyógyintézetben született és soha nem alszik többet napi egy óránál!"

Bobnak ezen idézetét két okból emeltem ki:

1.) Itt újabb utalás történik arra, hogy a két főszereplő egy és ugyanaz a személy, hiszen tudjuk, hogy a Narrátor az, aki inszomniában szenved, Tylerről ilyen információt nem kapunk.

2.) Az orvos is elmondja a film elején, hogy nem igazán halnak bele az emberek az inszomniába, így nagyon is hihető az, hogy a Narrátor csak napi egy órát alszik, ugyanakkor annak a napi egy óra alvásnak meg is van a maga hatása: ez a káosz itt, ez az őrület, ez a hallucináció, ez a világ, amit a Narrátor mind az inszomnia mellékhatásainak köszönhet.

"Idővel mindannyian Tyler bábjai lettünk."

Szintén egy utalás arra, hogy Tylernek mekkora volt a hatalma. Lényegében olyan befolyással bírt ez a "lidércnyomás", hogy nem csak saját magát alakította, hanem mindent és mindenki mást is maga körül: a Harcosok Klubjának segítségével egy egész sereget toborzott maga mellé, s az "ártatlan", napi verekedések egy egész szervezetté nőtték ki magukat, lényegében bűnözökké váltak. És ekkor értelmeződik végre a Narrátor titkos vágya, amit Tyler nélkül sosem ért volna el: megdönteni azt a kapitalista világot, amiben eddig élt.

"És másnapra... Tyler eltűnt."

A Narrátor egy adott ponton elalszik, s amikor felébred, Tyler már sehol sincs - így kezd el lassan öntudatra is ébredni. Persze nem tűnik el teljesen, csak egy kis időre szűnik meg létezni, s ekkor több dolog is történik: egyrészt Bob halála vörös jelzésként szólal meg a Narrátor fejében, hogy "Hékás, valami nem okés, egy ember itt meghalt miattunk", s rögtön nyomozásba kezd, Tyler keresésére indul, s addig üldözi őt, ameddig az ismét vissza nem tér hozzá. Így kapjuk meg a tiszta képet, amely végig az orrunk előtt lengedezett:

A Narrátor és Tyler egy és ugyanazon személy voltak mindvégig.

Persze a Narrátor ezután próbálja megállítani az általa kezdeményezett forradalmat, de már túl késő. Megmondom őszintén, amikor megpróbálta eltűntetni Tylert és arcon lőtte magát biztos voltam benne, hogy meghalt, de kellemes meglepetésként ért az a tény, hogy mégsem így történt. A forradalmat ugyan nem sikerült megállítania, de visszatalált legalább önmagához és az én értelmezéseim szerint a város elpusztulása és Tyler eltűnése egy lezárás és egy új kezdet reménye: egy kezdeté, amit már Marlaval akar megélni a Narrátor, ezért szorongatja az ő kezét, miközben a város darabokra hullik szét a szemük előtt.

Közben eszembe jutott az is, hogy van egy jelenet, ahol a Narrátor bemutatja mivel szokott foglalkozni Tyler: filmtekercseket cserél a moziban és néha olyan megkérdőjelezhető képeket vág be egy-egy családi filmbe, amelyeknek nem lenne ott a helyük, s amit a nézők észre is vesznek egy pillanat erejéig, de nem fogják fel mi történt velük. Szerintem kicsit a Harcosok Klubja is ilyen: ott van az orrunk előtt a megoldás, de valamiért nem tudatosítjuk a történteket, egészen a tetőpontig, amikor az igazságra is fény derül. Ugyanakkor amikor a legjobb barátnőmmel beszélgettünk a filmről, ő két dolgot is hozzáadott a gondolatmenetemhez, ami elkerülte a figyelmemet, pedig annyira de annyira logikus! (Innen is csókoltatom!) Az egyik az maga a cím. A Harcosok Klubja úgy alakul meg, hogy Tyler és a Narrátor a parkolóban verekednek, de mivel utólag kiderül, hogy egy és ugyanazon személyről van itt szó... hát igen, ez is az egyik személyiség a másik által való elnyomásának a szimbóluma, csak itt Tyler fizikailag is megküzd a Narrátorral. A másik pedig az, hogy a film során többször is látjuk, hogy Tyler és Marla fizikai kontaktusba kerülnek, de a légyottokon kívül sosem látni őket egy légtérben, ami már megint arra ad okot következtetni, hogy Tyler nem valóságos.

Végezetül szeretném megragadni az alkalmat arra, hogy kiemeljem Fincher és Palahniuk zsenialiátsát, és hogy elmondjam, Edward Nortont meglopták egy Oscar-díjtól! Köszönöm a figyelmet! 

Harcosok Klubja (1999)

U.I.: Ha minden igaz, a következő elemzésem vagy a Holt Költők Társasága vagy pedig Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek című műve lesz!

Au revoir!

Reinette
(továbbra sem tudok franciául)